2016. május 31., kedd

Gond-olatok #2

Én kis kertem #5

Most vasárnap lesznek 2 hónaposak a paradicsom palántáim. Képet majd legközelebb hozok, most nem volt időm rá. 4 db-ot már át is ültethettem a végleges cserepébe egyedül, rájuk már nem vár több költözés. Remélem hamarosan a többi is eléri azt a magasságot és életerősséget, hogy cserepesedjen végre. Nagyon aranyos minicserepeket (16 cm) vettünk nekik ma a Sparban. Így persze nagyobb helyet foglalnak az erkélyen, de ezáltal kissé kertesebbnek tűnik az egész. Majd meglátjátok!


E-cigi

Lassan egy hete váltottunk e-cigire, és eddig nagyon meg vagyunk elégedve. Úgy a harmadik-negyedik napon megpróbáltunk elszívni egy hagyományos szál cigarettát, de annyira borzalmasan rossz volt, hogy inkább elnyomtuk. Furcsa érzés volt, mert hasonlóan rettenet íze volt, mint mikor az ember életében először gyújt rá. Spórolni még nem nagyon tudtunk, mert egyelőre betáraztunk folyadékból... Na de majd nemsokára!
Már érzem az embereken a buszon a cigi szagot, és nehezen bírom, mikor közvetlen mellettem dohányzik valaki. Párom már fulladás nélkül feljön a harmadik emeletre, én is kissé könnyebben, bár nálam egészségügyi probléma is közrejátszik.


Érettségi #3

Ma megtekinthettem az emelt biológia írásbeli eredményemet.... Lehet, jobb lett volna, ha nem teszem. 40-42%-ra saccoltuk, de sajnos csak 31% lett. Úgyhogy csütörtökön nagyon össze kell kapnom magam, hogy elérjem a célom. De ha nem sikerül, már készülök egy B tervvel.

2016. május 26., csütörtök

Változás

Először nagyon érdekelt a dolog, és biztos voltam benne, hogy majd szerzek egyet. Aztán ahogy egyre jobban bejött a köztudatba, és egyre több embert érdekelt, lankadt a lelkesedésem. Majd mikor változtattak törvényileg a dolgokon, úgy döntöttem, hogy majd veszek egyet, ha már nem lesz olyan nagy szám. De nem így lett.

Én ezt a típust használom
Néhány napja párom hazaállított egy e-cigivel. Kipróbáltuk, és nagyon kellemesen csalódtunk mindketten. Másnapra már biztos voltam benne, hogy én is veszek egyet, csak a lájtosabb verziót, mert ami neki van, az nekem soknak bizonyult. Párom nagyon erős, én közép-erős dohányos vagyok. Szégyen, de 13 éve már, hogy dohányzok, ő is akörül. Most már 3-4 napja szívjuk az e-cigit, 6-os folyadékkal, és azóta egyikünk sem gyújtott rá normál cigarettára. Napi 2000 forintot spórolunk, nekünk megéri!

2016. május 23., hétfő

Én kis kertem #4

Tegnap elmaradtak a fényképek a növényekről. Ma sikerült pótolnom! Itt vannak az átültetett állapotok.

Ez a hamarabb átültetett paradicsom palánta
Ez pedig az újonnan átültetett, ugyanannyi idős paradicsom palánta
A régebbiek ismét...
és az újak ismét.
Ilyen sokat számít, hogy mikor ülteti át az ember lánya a palántákat. Szomorú... De nagyon remélem, hogy megnőnek és utolérik az előző ültetést.

Egy közeli madármályva
A végére pedig egy hanyagul növekvő jácint.
Már kipusztítottam a pici vörös atkákat és kaptak egy kis tápoldatot is, hátha segít nekik valamennyit. És most várunk... Az biztos, hogy ez a hirtelen jött meleg nagyon jót tesz a kis lelküknek. :)

2016. május 22., vasárnap

Gond-olatok

Rengeteg bejegyzést írtam gondolatban a héten. De sosem jutottam odáig, hogy le is írjam. Aztán mostanra a legtöbbet el is felejtettem... Úgyhogy most következzen egy egyveleg, ami több minibejegyzést tartalmaz.

A telefon sztori

Nagyjából 1 éve voltam tulajdonosa egy samsung galaxy s duos2 készüléknek. Az elején viszonylag kellemesen indult kapcsolatunk, aztán szép lassan a megszokás, majd a "biztos húzza még egy ideig" állapotába zuhantunk. A végére már biztos voltam benne, hogy a következő telefonom hagyományos nyomógombos lesz! Aztán csütörtökön este megadta magát, lemerült, majd töltőre dugva biztonságos üzemmódba kapcsolt, majd ki, és soha többet be. Már töltődni sem töltődik. És ugyan én nem tartozok azon fiatalok táborához, akik non-stop nyomkodják, fészbúkoznak és játszanak, de nem szívesen indulok el telefon nélkül itthonról. Már csak azért is, mert egészségi állapotom nem a legjobb, és most, hogy jön a nagy meleg, bármikor rosszul lehetek, elájulhatok.

Szóval az estémet azzal töltöttem, hogy nézelődtem a neten, hogy mit lenne érdemes venni és hol. A fő szempont - azon kívül, hogy hagyományos legyen - az volt, hogy az akkumulátor jól bírja a távolléteket. Szerettem volna, ha van egy primitív kamerája, hogy ha látok valami hirdetést vagy valami szöveget, ami érdekel, azt el tudjam tárolni addig, míg hazaérek, de azért ez nem volt alapfeltétel. Végül mindent összevetve 2 készülék akadt fenn a rostán, ugyanattól a gyártótól egy butább és egy nála egy fokkal okosabb. Aztán másnap elmentem a Media Marktba (nem volt ám ilyen egyszerű az út, lehet, hogy ezt majd kifejtem később), és boldog tulajdonosa lettem egy Myphone 6300-ának.

Két nap használat után még mindig nagy a szerelem, és teljesen meg vagyok vele elégedve. Jól illik a kézbe, nem recseg, nem ropog, egyben van az egész. Menüje nagyon egyszerű, könnyen kezelhető, nincs almenü almenüjének az almenüje, egy idősebb ember is könnyen ráérez a dologra. Van benne egy FM rádió, ami bármikor elérhető egy plusz gombbal, és ami meglepő, hogy használata nem igényel antennát, fülhallgatót. Végre hallom telefonálás közben páromat, és hosszabb beszélgetések közben sem szakad meg a vonal. Az aksija teljesen rendben van, még nem sikerült lemeríteni, ami 4-5 évnyi okostelefon használat után egy felüdülés. A nulla gomb hosszan nyomásával tudjuk bekapcsolni a "zseblámpát", ami elég lájtos ugyan, de ha nem találsz bele este a kulccsal a zárba, azért elég nagy segítség. A telefon betűtípusa nagyon szuper, jól eltalálták, szép, igényes, látható. Örülök, hogy ezt vettem meg, még ha az eladó megpróbált lebeszélni róla. Fehéret szerettem volna, de csak fekete volt, ám így utólag mégiscsak szebbnek találom a feketét.

Én kis kertem #3

Ma nagyon jó idő volt - 26 celsius - így végre kiültethettem a maradék paradicsom palántát. Erről most nem csináltam külön képet, majd a következő bejegyzéshez. Kicsit nagyobb a tömegnyomor, mint az előző poharakban, de csak jó lesz nekik így is. Az biztos, hogy jobb, mintha a "keltetőben" maradtak volna, mert már látszott, hogy nem húzzák ott sokáig. Minden növényke kapott egy kis tápoldatot is, hogy kibírják az időjárás viszontagságait. Úgy érzem, kezdek belejönni ebbe a kertészkedés dologba, és ha idén lesz termés a paradicsomon, akkor nagyon boldogan veregetem meg a saját vállamat. Persze az még messze van, és vár is még rájuk idővel még egy átültetés, de én előre izgulok és reménykedek.

Érettségi

Múltkor írtam a középszintű írásbelikről, majd érintőlegesen megjegyeztem, hogy túl vagyok az emelt biológián. Azt már nem jegyeztem le, hogy az emelt kémiával mi a helyzet. Nem is csoda, hiszen annyira ég az arcom a dologtól, hogy inkább nem is beszélek róla senkinek. Ha kérdezik, csak annyit mondok, nem sikerült. Merthogy valójában ez történt. Reggel időben elindultam, készen arra, hogy összeszedjek legalább 25 pontot valahogyan. Meg is néztem, hogy pontosan hova, hogyan és merre kell menni. Meg is érkeztem a metróval az adott állomásra, majd sikeresen elindultam az ellenkező irányba... Pontosan követtem az útmutatást, hogy 1 utca erre, 1 utca arra, és megérkeztem valahová teljesen máshová. 10 perccel kezdés előtt visszaballagtam a metróhoz és úgy döntöttem, hogy ez az egész meg sem történt...
A biológia egyébként egész jól sikerült, az általam felállított minimumot - úgy számoltam - sikerült elérnem, 2-áig pedig simán felkészülök a szóbelire. Az biztos, hogy 8-án lesz az iskolában megtekintés, ami azért vicces, mert így az emeltbe nem tudok belenézni mielőtt szóbelizni mennék. És persze azt sem tudjuk, hogy mikor lesz nálunk középszintű vizsga, csak annyi biztos, hogy 9-e után, illetve az is biztos, hogy 22-én bizonyítvány osztás, de semmi több infó.

Egyéb

Lett volna még egy téma, amiről ugyan tabukkal tele, de valahogyan szerettem volna írni, aztán meggondoltam magam. Mert se nem szabad, se nem illik, és igazából nem is az én dolgom. Holott az enyém is valahol, sőt mindenkié, mégsem foglalkozik vele senki. Próbálom elfelejteni amit láttam, de félek, sosem fog sikerülni. Így inkább nem is gondolok rá. Úgyhogy írni sem óhajtok róla.

2016. május 18., szerda

Én kis kertem #2

10 nap alatt sokat változott a kis kertecske. Igaz, többet változott volna, ha alkalomadtán a nap is kisüt, de mindegy. Így is szépen fejlődik. A mai fotósorozatból is sikeresen kihagytam egy növényt, amiről a múltkor sem írtam, ez pedig a sarokban üldögélő aloe vera. Sajnos nehezen viselte a tavaszi kiköltözést, pedig a telet viszonylag jól viselte a fürdőben. Remélem összeszedi magát, amint kisüt a nap. A paradicsomok második felét még mindig nem tudtam átültetni, mert sosincs elég meleg hozzá. Kezdek aggódni, hogy így nem sokáig húzza.

Majdnem 1,5 hónapos paradicsom palánták
Szépen növekednek a kis paradicsomok, látványos 10 napon vagyunk túl.
A madármályva is szépen növekszik, már a lakásból is látom majdnem az összes levelet.
Ezt a szárat fényképeztem le a múltkor is magában. Ugye mennyi nőtt? :)
És a virág, amiről a múltkor írtam, hogy nem tudom hogyan nevezik, és amelyik valamiért nem úgy nő, ahogyan kellene neki. Hivatalosan már ereje teljében kellene lennie, de idén furcsán virágzik...

Ha minden igaz, ő a jácint...

2016. május 16., hétfő

Szivárvány

Én is láttam ám a pénteki szivárványt!


A pénteki napom egyébként nagyon nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, és magam alá is kerültem, ezért is nem írtam, de mostanra kimásztam a gödörből, és elkezdtem összekaparni magam a betonról! 

2016. május 12., csütörtök

CarbonaraCsirke

Kedden úgy döntöttem, hogy valami gyors, mégis laktató eledelt szeretnék az asztalra varázsolni. És percekig csak bolyongtam a Tescoban este 8 körül, hogy mi is legyen az a valami. Igen, este 8, én akkor főzök vacsorát... napközben rengeteg dolgom van, kövezzetek meg!

Az eredeti elképzelés az volt, hogy veszek fél kiló csirkét, felkockázom picire, kis olajon megpörkölöm, majd nyakon öntöm készen kapható szósszal. De ahova járok Tesco, ott éppen áruház átvariálás van, hogy az olyan gyökerek, mint én, akik régóta járnak oda, garantáltan ne találjanak meg semmit, mert eddig az 5. sorban volt, most meg a franc tudja hol. Ez az az időszak, mikor a csirkét még megtalálod, de a szószt már nem. Így is lett...

Úgyhogy feladva az eredeti tévképzetet, vettem egy carbonara alapport, és azzal kezdtem valamit. Merthogy csirkéből bármikor tudok bármilyen laktató és finom eledelt varázsolni. És nem szoktam dícsérni magam, de ez valami hihetetlenül jó lett, el is fogyott az egész egy szuszra.

Íme a kész alkotás
A fogyókúrázó párom külön hasfájására rizst készítettem mellé. Szerencsére most már azt is profi módon készítem, csak nem szeretem, mert sokáig tart és odafigyelős.

Csütörtökön emelt biosz után pedig ötletmentesen kódorogtam a közeli Intersparban, közben többször is megszállt az "Aha!" érzés, de mindig hiányzott valami hozzávaló, így aztán úgy döntöttem, hogy ha tetszik, ha nem, tésztasalátát fogok tálalni. És így is tettem! Ma is azt esszük, annyi lett.

2016. május 8., vasárnap

Én kis kertem

Sajnos kertem nincsen. Viszont van egy majdnem 2 nm-es erkélyem. Tavaly már kizöldítettem, élvezhetővé tettem egy műfűvel. Aztán télen jött a "hó", idén pedig a homlokzat egy részét javítva a munkások fittyet hányva a zöldövezetemre rengeteg vakolattal örvendeztettek meg. A nagyját már letakarítottam, újra ki lehet menni, de azért egy porszívózás ráfér még majd a közeljövőben. Illetve vannak még terveim, mint pl. a jelenleg a konyhában álldogáló "padot" vízhatlanná szeretném tenni kissé fel szeretném újítani, és kirakom ülőalkalmatosságnak. Persze ahhoz még tennem kell egy-két lépést, de nyárra már minden a helyére kerül. Az erkélyen legalábbis... ;)

Kb. egy hónapja próbából elvetettem egy zacskó paradicsom magot. Elvetettem? Nem tudom, hogy ez a jó szó, de lényeg, hogy kis földbe szórtam, és locsolgattam, ahogyan az a nagy könyvben írva vagyon. Illetve vettem egy zacskó madármályva magot, hátha lesz belőle valami, és elszórtam a balkonládába. Ez legalább nem macerás, nem kell 3x átültetni. És mindezt kiraktam a napsütésre, éééés... vártam. És vártam. És igen, vártam. S mikor már lemondtam róla, hogy lesz belőle valami, egyszer csak nagy tumultus támadt a két kis bödönben. Olyannyira, hogy pénteken a kisfiammal az egyik felét már át is ültettük a második számú helyükre. A másik felére már nem volt affinitás, de jövő héten az is megtörténik. Szóóóóval, most reménykedve várom, hogy mi lesz a kis palántákból. Így néznek ki most:

Egy hónapos paradicsomok
A madármályvával nagyobb szerencsém volt - ha mondhatjuk így - mert azt elvetettem, locsolgattam, és tádám:

Egy hónapos madármályva
Persze ez is még csak picike, és sok-sok idő, víz és napsütés kell neki, de napról-napra látványosan növöget és erősödik. Persze, nem ez az egész, ez csak egy része, egy 30 cm-es balkonláda tele van ilyen kis pici levelekkel.

Ezen felül van egy hagymás virágom tavalyról átteleltetve. Na, az ő nevére vagy fajtájára nem emlékszem, de ez csak az én trehányságom, mert minden jóérzésű nő tökéletesen tisztában van vele. Majd róla is készítek képet, csak jelenleg nem igazán vagyok megelégedve vele. Kidugta a kis fejét (tudom, nem így hívják, de ez így jól hangzik) és a levelek is nagyon szépek, de a bolondja nem egy nagy virágot hozott, hanem sok kicsit, és ettől nem tud megnőni, pedig májusban már bőven virágzik. Lehet, hogy én szúrtam el valamit, bár elég nehéz, mert a hagymásokkal nem sok gond van.

2016. május 6., péntek

Egy korszak vége...

29-én elballagtunk. Jobban mondva megpróbáltunk valami hasonlót csinálni, mint a "kicsik". Az igazgatónő elmondta, mennyire boldog, hogy az első osztályuk sikeresen befejezte az iskolát, és mégis mennyire szomorú, hogy csak egyetlen évig tartott ez az egész. Az utánunk végző osztályt képviselő fiú felolvasott nekünk egy általuk írt szívhez szóló levelet. Mindenki kapott egy tarisznyát és egy szál virágot, készítettünk egy osztályképet, aztán reményekkel telve hazaindultunk, hogy e hét hétfőn nekivágjunk az érettséginek.

Hétfőtől csütörtökig minden reggel jókedvűen, rettegve, az előző napi kihívást kibeszélve készültünk a hamarosan ránk váró feladatlapokra. Többször hangzott el az, hogy mennyivel könnyebb azoknak, akik nappalin 4 vagy 5 évig tanulnak rá, mint nekünk, akiknek ennyi idő után csak egyetlen tanév jutott. Voltak, akiknek ez vagy az könnyebb volt, és olyanok is bőven akadtak, akik azon reménykedtek, hogy meg legyen az a bűvös 25%.

7 órakor egy vödör kávé, füzetek és kinyomtatott tételek, fél 8-kor séta az emeletre lepakolni, előkeresni az igazolványokat, tollat, beosztást. Persze ilyenkor mindig akad egy-egy fő, aki valamit otthon felejtett, de a katasztrófát mindig sikerült időben megoldanunk. Háromnegyedkor "még egy cigi belefér", majd 8-kor kiosztás.

Elsőnek magyarból. Szerintem abszolút nem volt nehéz. Többen megizzadtak a második résznél, de viszonylag egyszerű szöveget kaptunk, így csak a másfél hónappal ezelőtt részletezett vázlatpontokra kellett emlékezni. Probléma volt az is, hogy a felügyelő tanár elfelejtette mondani, hogy a piszkozatlapokkal mi a teendő, így néhányan kétségbeestek, hogy nem írtak rá semmit.

Másnap a matematika következett. Sokat segített a dologban, hogy a négyjegyű függvénytáblázatot és számológépet lehetett használni, anélkül rengetegen mehetnének októberben újra. Kissé elszomorodtam, hogy csak 48%-ot számoltam össze, de persze ez még függ a tanártól is, hiszen én nem tudok részpontozni. Egyébként az első rész nem volt nehéz, kis odafigyeléssel viszonylag könnyen össze lehetett szedni annyit, amennyi ahhoz kell, hogy ne menjen az ember szóbelizni.

Szerdán történelmet írtunk. Jobban mondva azokról írtunk, akik anno történelmet írtak. Nagyon nagy segítség volt, hogy a tanárnő már fél éve ezt gyakoroltatja velünk, mivel így a feladattípusok ismerősök volt, csak a kérdések voltak mindig mások. A görögökre számítottunk, Kádárra is, sőt a dualizmusban is majdnem biztos voltam, hogy lesz, de ezek az etnikai kérdések kissé mellbe vágtak. A világháborúra se készültünk, bár ez a mi hibánk, de meglepő volt, hogy a feladatlap mindkettőt kérdezte. A második rész is ismerős volt, az egy év alatt legalább 60 esszét leadtunk, és szerencsére jók voltak a témák.

Csütörtök az angol nyelv napja volt. Az első két rész elég hasonló volt, és biztos, hogy a nappalisoknak nagyon könnyű volt, mi viszont rendesen szenvedtünk. A hallgatós szövegértés rettenetes volt, hiába ismételte meg részekre bontva. Nagyon gyorsan mondta, és ehhez képest még hosszú is volt a szöveg. Kissé felháborítónak tartom, hogy kikötötték, hogy nem lehet javítani. Én pl volt, hogy félre néztem a vonalat, és igen, áthúztam és kijavítottam. Ez van...

Innentől két felé oszlunk, van, aki biológiát ír jövő héten, és van, aki informatikát. És vagyok én bolond, aki mindezt emelt szinten teszi...

És milyen ajándékot kap az anya, aki 4 napig csak és kizárólag a vizsgáira koncentrál? Végigtakaríthatja 5. napot. :)