Boldogságkocka

Gondolkoztam, hogy a szokásos Gond-olatok bejegyzésként tegyem közzé, vagy bemutassam legújabb ötletem, a boldogságkockát, és ennek keretében írjak. Mivel igazából a cím csak cím, így az utóbbinál maradtam.

Boldogságkockáról

Az utóbbi időben rendesen ránk jár a rúd. Már-már kezdtünk magunkhoz térni, családként élni, tervezgetni, mikor beütött a múltkori dolog. Mára már azt is átbeszéltük, és volt is egy viszonylag könnyebben tartható tervezet, mikor a minap ismét kaptunk a sorstól egy szép pofont. Nem mondom, egy-két napig igen feszültek voltunk, de valahogyan majd ezt is átvészeljük. És nagyon-nagyon remélem, hogy apukám segít elintézni azt a munkát, amit megemlített...

Ezekben az időszakokban (egyébként is) különösen fontos, hogy az ember megtalálja a napokban az aprócska örömöket. Tudom, hogy közhely, de nekem akkor is ezek segítenek, hogy nyeljek egy nagyot és tovább lépjek. És mivel ezek az apróságok éppen aktuálisan fontosak, úgy döntöttem olykor-olykor publikálom őket, hogy visszanézve majd jót mosolyogjak magamon. A cím pedig - nem véletlenül - a csokoládéból jött. :)

Tegnap beugrottan Kökin a másodikon a kínaihoz, és mivel már 1 éve szeretnék egy normálisabb pénztárcát, tegnap megszerettem egyet teljesen véletlenül. Szerencsémre az ára is kedvező volt, így hazajött velem. Ő lett a tegnapi napi boldogságkockám. A színe egyébként nem ilyen fehér, kicsit drapposabb, de ez a kép most valamiért nem egészen úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Ettől függetlenül közzéteszem, aztán ha véletlenül lesz jobb, korrigálok.

Én kis kertem #9.

A kis kertem, mint múltkor írtam, igen-igen megcsappant, majd megállt a növésben. Nem is igazán értettem a dolgot, mert mindent megtettem, amit csak lehetett. Utána is olvastam több helyen, hogy melyik növénykével mikor mit kell tenni. Nos, most úgy néz ki, hogy a madármályva sajnos mégsem éli túl a gombásodást, hiába pusztítottam ki róla. Fogalmam sincs, hogy mi a baja, már mindkét végletet (nagyon gondoskodás, abszolút nem gondoskodás) megpróbáltam, tanácsokat fogadtam meg, és mégsem tér magához. Kimenekítettem róla 3 új tövet, ebből 2 már meghalt, 1 még tartja magát. Még a balkonládás is úgy-ahogy éldegél, de már nem sokáig sajnos. Bár én annak is örülök, hogy egyáltalán a magból kihajtott és hozott is összesen 4 virágot. A paradicsom pedig valamiért mindig ugrásszerűen nő, egy-egy posztom után. Ha nem rakok fel róla képet sehová, akkor türelmesen vár és stagnál. Belőle is már csak 4 szál maradt sajnos, de ezekben már bizakodom, hogy lesz belőle VALAMI. Ellenben az aloe verám olyan nagyon jól érzi magát, hogy új hajtást hozott... Ki érti ezt.

paradicsomok

Wreck this journal #3.

Haladgatok a naplóval is, mikor időm engedi. Össze-vissza csinálom, éppen amihez ihletet kapok, vagy ha eszembe jut valami. Ötleteim vannak már, csak még a megvalósítás várat magára.

Ez az oldal pl. félkész, de már nagyjából látszik, hogy "mire gondolhatott a készítő"... :)

Ez tárul a szemünk elé, mikor felnyitjuk, de természetesen még ez sincs kész. A 2016 pl még azért skicc csak, mert nem vagyok benne biztos, hogy ezt szeretném oda.

Ezt az oldalt már feltettem a jómúltkor, ám azóta továbbfejlesztettem körömlakkal. Tervezem, hogy még kap egy biztonsági lakkréteget, de ez még nem biztos.

Horgolok

Az előző bejegyzésben nem szenteltem még neki saját alcímet, de annyira belelkesültem, hogy mégis kap. A készülő sálról már volt kép, íme a kész "termék", ami mosásra vár.

A kistáska is kész lett, bár ez megintcsak egy előnytelen kép.

Az első 100-as :)

Igazából ma csak felnéztem, nem volt szándékomban bejegyzést közzétenni, de megörültem, mikor ezt írta ki:

Persze tudom, hogy ennek a 90%-a robot, de akkor is jól esik. Főleg mivel eredetileg csak azért kezdtem bele ebbe a blogba, hogy legyen egy hely, ahova leírhatom a gondolataimat, élményeimet, meg mindent, ami éppen aktuálisan valamilyen módon érinti az életemet. Egy szóval: köszönöm! :)

*ui.: befejeztem a sálat, és elkezdtem egy mini táskát horgolni. Lesz kép ;)

Képpótlásaim ;)

Én kis kertem #8.

Elsőként a mostanra már igencsak kicsi kertemről hoztam néhány képet.

A madármályva már egész nagy :)

és virága is volt már (lesz is még - remélem).

Az aloe verámról még nem sikerült normális képet felraknom, ő ilyen nagy már!

Paradicsom palánták (a két legszebb)

A kis kert (maradéka)

Rend a lelke... #2.

Erről múltkoriban már szóltam pár szót. Lényegében első körben mindent kiselejtezel, ami már nem kell, nem jó, nem használtad már ezer éve, majd utána szépen rendet raksz, és majd az - remélhetőleg - évekig úgy is marad. Akit behatóbban érdekel, keressen rá: Konmari módszer. Természetesen én ezt is kissé módosítva alkalmazom, mint mindent, de tényleg sokkal nagyobb a rend, és átláthatóbb minden.

Először összeírtam szépen mindent (bár erre van egy hasonló előregyártott nyomtatható lista, se nekem az nem felelt meg).

Ahogy azt már az előző bejegyzésben írtam, a zoknis - fehérneműs fiókokkal kezdtem.

Majd jöttek a felsők (én csak simán beraktam őket a polcokra, legfelül az ujjatlanok, alatta - ez van a képen - a rövid ujjú pólók, és legalul a hosszú ujjú pólók).

Ez a harisnyás - leggingses fiókom, de mivel ebben még volt bőven hely, ide kerültek az övek, fürdőruhák és egyebek is.

Ez csak egy részlet a nagy szekrényből, itt laknak a nadrágok, szoknyák, pulóverek, kardigánok. Legalábbis ezen a polcon... Alatta a törölközők és mindenféle ágyneműk. Felette párom cuccai, a gyermeké pedig külön komódban. Ez még nincsen kész, mert szeretnék térelválasztókat bele, amitől kicsit kulturáltabban tudok majd pakolni, de egyelőre jó így.

Vettem a szekrénybe ilyen kristályos illatosítót is. várni kell rá 24 órát mire érezni lehet, de most már nagyon szuper. Mindenkinek ajánlom, gyermek komódjában is van - ott vaníliás - tescoban sacc 500 forint.

Erről is csináltam képet, de végülis meggondoltam magam, és majd ha kész az egész konyha, akkor rakom csak fel, de már mindenhol X van :)

Ez az én saját fiókom. Nem túl nagy, de kéznél van benne MINDEN! A bizonyítványaim, a költségvetéses füzet, a tollaim, a szemüvegem, post itek, meghatalmazások, számológép, minden. Jelenleg néhány csekk is (igen, az van montírozva), de a home office rendszerezésnél ezek is helyre kerülnek majd.

Ezt magamnak írtam, egy gyors összeírás arról, hogy első körben mit szeretnék még beszerezni majd.

Wreck this journal #2.

Írtam, hogy megpróbálok egy-két lapot felrakni majd belőle ahogy szépen lassan gyarapodik. Persze ez a napló sosem lesz készen, sőt a most felrakott képek között is van olyan, ami ugyan kész, de mégsem.

Maga a könyv

Igen, ez elég szegényes lett, de mint írtam, még nincsen kész.

Magunknak kell beszámozni az oldalakat. Természetesen az első oldal nem az első oldal, hanem kb. a 10, de ez senkit sem zavar. Én sajátos módját választottam az első oldal megjelölésének. És a másik oldalon sem elhanyagolható, hogy az anyagok szóból mit hoztam ki... :)

Ami nem látszik egészében oldal, oda is át fog terjedni a minta, de egyelőre lusta voltam folytatni...

Mivel itt a csíkok eltakarják az "utasítást", így én azt is ráragasztottam újra.

Van még 3 megkezdett oldalam, a következő bejegyzésnél majd ők következnek.

Egyéb

Ugyan nem ígértem, hogy felteszem, de gondoltam, ha már ilyen szépen összebarátkoztunk, feldobom az én e-cigi készülékem. Ennek az a sztorija, hogy írtam, cseréltünk párommal. Jobban mondva ő cserélt, én meg megörököltem az övét. Aztán ő megint cserélt, én meg maradtam a réginél, hiába próbált rábeszélni. Majd amit használtam, 2 nap alatt 2 patront tett tönkre út közben, így végülis mégiscsak lecseréltem én is. És nem bántam meg, csupán meg kellett szokni. Íme:

Tudom, hogy a kép minősége nem jó, elnézést kérek, így sikerült.

Illetve elkezdtem horgolni. Már egyszer régen próbálkoztam vele, de nem arattam nagy sikereket, egyszerűen nem akart egyenletes lenni. Most újra elővettem a dolgot, és igen, végre jól megy. Persze még korántsem profi, de elsőre nem rossz. Ez egy sál lesz télire a gyerkőcnek. Még csak félkész, de büszke vagyok rá. A fekete után jön rá még ugyanennyi szürke.

1,5 méter hosszú (tudom, nem hosszában kellett volna csinálni, de most már így lesz).

Éééés, sikeresen beiratkoztam egy felsőfokú OKJ-s tanfolyamra, de erről majd később ;)

Helyzetjelentés

Sajnos az utóbbi időben (te jó ég, pontosan egy hónapja írtam utoljára...) történt egy s más, ami miatt nem tudtam bejegyzést közzétenni. Megpróbálom nagy vonalakban, viszonylag kevés konkrétummal megfogalmazni a dolgot, plusz a végére tartogatok egy-két infót a szokásos publikációkból is. Micsoda megfogalmazás. :)

Ez történt eddig

Van nekem - mint sok mindenki másnak is általában - egy családom. Ami furcsaság ebben, hogy valamiért törvényszerűvé vált, hogy holott sosem beszélnek egymással, de ha az anyai ággal békére lelek, akkor az apaival veszek össze, és viszont. És ez nagyon szomorú. Ellenben már kezdek hozzászokni. Most is valami hasonló történt.

A lakás, amiben lakunk (gyermek, párom és én) anyukám tulajdona, aki viszont sok-sok éve külföldön él. Ebből adódóan már többször keletkezett konfliktus az évek során ilyen-olyan (sokszor mondvacsinált) okokból. Most mi voltunk a hibásak, ezt elismertük, de amint probléma adódott (nagyjából 2 hete), azonnal megtettük a szükséges lépéseket. Ezt megelőzte egy telefon a szóbeli vizsgáim után, de még a bizonyítvány osztás előtt, mikor más vigyázott a gyermekre, egy telefon, amitől előbb infarktust, majd dührohamot, végül idegösszeomlást kaptam. Addig túráztattam magam rajta, hogy hisztérikusan rohantam a fiamért csőlátással. Ekkor vesztem össze nagyon az anyai ággal. Öröm az ürömben, hogy ezzel párhuzamosan visszakaptam anyukámat (még ha csak telefonon is). Aztán vele összefogva derítettünk fényt annak a bizonyos telefonnak valóságtartalmára, majd nyugtattam meg, hogy mindent kézben tartok, és nem lesz baj. Nem mondom, igen feszült egy hetem volt. Ezek nagyon nagy vonalak, és így leírva nem tűnik ijesztőnek, de mindketten teljesen kikészültünk, miközben a gyermek előtt nyugodtnak és békésnek mutattuk magunkat.

Érettségi #5.

Túl jutottam a szóbeli vizsgákon, és ugyan nem stresszeltem magam rajta, de jól esik, hogy vége. A középszintűek viszonylag jól sikerültek, összességében mégis csak egy 3-asra volt elég, ami miatt szomorú vagyok, mert ennél azért többet tudok. Igaz, se az elnök nem volt bent, se a tanárokat nem érdekelte a dolog, mert elhanyagolható mennyiségben jelentkeztünk tovább felsőoktatásba.

Megvolt a bizonyítványosztás is. Én a könnyeimmel küszködve, szomorúan, megtörten csináltam végig, mégis ott voltam és mindenkinek gratuláltam. Fontosnak tartottam, hogy ott legyek, és osztozzam a többiek örömében, még ha én magam nem is kaptam kék bizonyítványt. Aztán mikor rákérdeztek, hogy mi a gond, nem bírtam tovább, elsírtam magam és eljöttem.

E-cigi #3.

Ha jól számolok, kb. 6 hete nem gyújtottam rá egyetlen szál cigarettára sem. Ami nagyon meglepő, hogy már hányingerem van, mikor az utcán megérzem a cigifüst szagot. Sőt, annyira kitisztult a szervezetem, hogy mára szekrény rendbetételekor régen mosott ruhákon is érzem, úgyhogy most folyamatosan nagymosást tartok, hogy az összesből eltűnjön. Már abszolút nem kívánom a cigarettát! És büszke vagyok rá, hogy mikor feszült voltam és lemerült a készülék, nálam pedig nem volt töltő, és kínlódtam, mert mellettem sorban dohányoztak, és késztetésem volt, hogy kérjek egy szálat, akkor is sikeresen leküzdöttem magamban a dolgot, mert arra gondoltam, hogy úgysem bírnám elszívni, mert undorodom tőle.

Én kis kertem #7.

Most sajnos nem hoztam képet. Ennek egyszerű oka az, hogy nem készült. Tervben már igen, de az kevés ahhoz, hogy ide feltöltsem. Sajnos az erkélyről át kellett helyeznem a növénykéket a gangra, mert az előbbi nyugati tájolású, és egész nap kapták a meleget, amit nem bírtak, míg az utóbbi keleti, ahol jórészt csak a reggeli-délelőtti órákban süt a nap. Sajnos az állomány is megritkult, hiába öntöztem folyamatosan, mégis kiszáradtak. De még így is vannak paradicsom palánták, csak most meg nőni nem szeretnének. Ellenben a madármályva nagyon jól érzi magát! Igaz, közben túlesett egy csúnya gombásodáson, majd emiatt egy két napos gombairtó kúrán is, mégis már 2 db virág kibújt abból a sok bimbóból, amit alig 3 nap alatt ontott magából. Szerintem nőtt is kicsit. Az első virág picike és fehér volt, erőtlen és fehér, hamarosan le is esik, de nagyon boldoggá tett. A második pont ma bújt ki, ő már normál méretű, erős és rózsaszín. Neki is nagyon örültem. A jácint megmosolyogtatott, ugyanis a napokban véletlenül elém került egy kép tavalyról, amin látszik, hogy eredetileg sárga virágai voltak, míg idén rózsaszínek. Ő már készül a hidegre, bújik vissza a hagymájába.

Rend a lelke...

A fent vázolt történések is nagyban befolyásoltak abban, hogy kissé összeszedjem magam és a lakást, és rendszerezettebbé tegyem az életünket. Itt még nem írtam róla, de egy ideje felújítgatok, ám az utóbbi időszaknak köszönhetően egy kicsit gyorsabbra vettem a dolgot. Az előszobából már kevés hiányzik (külsőleg, ugyanis a beépített szekrények egy nagyobb projekt lesz majd), és a konyha is alakulgat. Közben a két szobába is belefogtunk, de azokat csak pici lépésekben. Kicsit fáj a szívem, hogy hamarosan külön szobában fog aludni a gyermek, de ez a természet rendje. Na jó, nagyon-nagyon rettegek tőle! Ő biztosan élvezni fogja, de nekem az elején szenvedés lesz, hogy nem tudok bármikor ránézni, nem hallom minden kis rezdülését, míg meg nem szokom. Ezáltal közeledik az az időpont is, mikor megkapja végre az első saját kis ágyacskáját, amin már nincsen rács. Szeptembertől meg már óvoda... Hjajj, de gyorsan megnő :'( Legszívesebben örökre megtartanám ilyen picinek, hogy mindig vigyázhassak rá. De elkalandoztam.

A felújításon kívül szelektálok is, és rendet rakok. Csak azt tartom meg, amire ténylegesen szükség van. Ezen a héten a ruhákon volt a hangsúly. Az első feladat a gyermek részleg volt. Nagy fába vágtam a fejszémet, ugyanis az összes ruháját kisöpörtem a szekrényéből és mind a szennyestartóban landolt, ahonnan folyamatosan a mosógép, majd a szárítókötél felé vándoroltak. Szépen kitöröltem, kifertőtlenítettem a szekrényt (csak a biztonság kedvéért), és lassan-lassan visszakerülgettek helyükre. Vettem bele nagyon jó vaníliás illatosító gyöngyöket is. Ami ruhák pedig már nem voltak jók, vagy kaptuk őket, de nagyon lányosak, azokat megkapta a helyi gyermekjóléti szolgálat - hisz mi is rengeteg mindent köszönhetünk nekik!

Ezek után gyorsan pihenésképpen rendbe szedtem a zoknis-fehérneműs fiókokat, ma pedig az összes többi textília következett. Úgy terveztem, hogy szépen sorban mindent megcsinálgatok majd napok alatt (először a felsők, aztán az alsók, aztán a minden más, majd végül a törülközők és az ágyneműk), de aztán olyan gyorsan haladtam, hogy délután 3-tól kezdve ma este 9-re végeztem is mindennel. Oké, egy zsáknyi ruhát kiszelektáltam magamtól is, de akkor is meglepő, hogy máris vége. A következő lépés az ún. home office lesz, vagyis az asztalok és az iratos szekrény. Az sem lesz egy kellemes dolog, előre rettegek tőle. :)

Wreck this journal

Megrendeltem bookline-ról a Nyírd ki ezt a naplót (eredeti címén Wreck this journal), majd izgatottan vártam a szállítást, és tegnap sikerült átvennem. Már ismerkedünk, néhány lapba bele is kezdtem, de még nem osztom meg, mert még nincs igazi látnivaló benne. Mindenesetre mindenkinek ajánlani tudom, mert nagyon izgalmas! Sőt, facebookon van is egy csoport, ahova egyre több izgalmas fénykép kerül fel a különböző naplótulajoktól. Én megpróbálom inkább a kreatívabb vonalat képviselni, mert már az nagyon rosszul esett a lelkemnek, hogy megtörtem a gerincet (ez az egyik feladat). Később erről is lesznek képek, mint ahogyan az új rendszerező noteszomról is, amiről eddig nem esett szó, de legközelebb megejtem (csak még ki kell találnom, hogy mit írjak).

Hamarosan jelentkezem és hozom a képeket is! ;)