Címnek kicsit hosszú, de mára ez lett a mondatom. Mert ugyan elszomorított a dolog, de mégsem engedtem meg, hogy bárki is lássa ezt rajtam! És igen, büszke vagyok magamra emiatt!
Voltam ugyanis a próba napon, összesen 3 (és fél) órát dolgoztam, és úgy tűnt, meg vannak elégedve velem. Jól is éreztem magam, és azt hiszem, jól is dolgoztam. Mielőtt elköszöntem azon ment a tanácskozás, hogy mikorra kezdhetek, végül abban állapodtak meg, hogy majd felhívnak telefonon még aznap, vagy legkésőbb ma. Nem kerestek. Én viszont arra jártam, benéztem. Akkor közölték velem, hogy tulajdonképpen én csak B terv voltam (persze nem ezekkel a szavakkal), mert valaki már 2 napja próbadolgozik nálunk, bevált, így végülis nem keresnek senkit, bocsi. Hogy ebből mennyi a duma, nem tudom, nem is érdekel.
Ma újabb 2 helyre adtam be önéletrajzot, várok, keresgélek, reménykedek.