Keserdédes

Egyik szemem sír, másik előretekint állapotban lézengek.

Kaptam jó és rossz... nevezzük őket híreknek. Csak az egyszerűség kedvéért. Még egyelőre nem szeretném kifejteni őket, de elérkeztem oda, hogy valamit muszáj kiírnom magamból, mert kissé össze vagyok zavarodva. Illetve nem, nem is ez a jó szó...

Az történt, hogy kaptam bizonyos utolsó rúgásokat - pozitív értelemben - ahhoz, hogy megmerjek lépni egy olyan dolgot, amit már meg szeretnék jó ideje, de mindig volt bennem egy "de" vagy "csak". A héten viszont több emberrel is beszéltem, akik... köteleznek? Nem, ez sem igaz, de lényeg, hogy valamilyen szinten nyomást gyakorolnak rám. Aminek igazából örülök, mert nélkülük nem mertem volna eljutni magamban erre a pontra. A pontos végkifejletet még nem ismerem, két variáció lehetséges. Igazából mindkettőt szeretném és egyiket sem, úgyhogy ezt a döntést átruházom. Végülis így korrektebb is - részemről. Még így sem lesz egyszerű.

A napokban "csillagegyüttállás" volt az életemben - nem hiszek az ilyen dolgokban, de nem tudok rá jobb szót. Az egyik nap beszéltem egy emberrel, ekkor elgondolkoztam, majd a következő nap kiderült, hogy igazából van fény az alagút végén. Rá következő nap sikeres vizsgát tettem, majd ismét beszélgettem egy másik valakivel, aki megerősített, aztán egy harmadikkal is. Oké, ez így nagyon bonyolult és eléggé virágnyelv, ígérem, le fogom fordítani, amint eljött az ideje, de ez most kell a lelkemnek, ez az írás, mert készülök a nagy lépésre, ami nagyon nehéz lesz. Egyébként a készülésnek is oka van, nem gyávaság, hanem egyszerűen megint másvalakit helyezek a prioritás élére, nevezetesen a kisfiamat, és ez így van rendjén, mert neki ott bérelt helye van! És csak ez számít.

Egyébiránt, hogy büszkélkedhessek... Csütörtökön megszereztem az érettségi bizonyítványomat! :) Nem mertem leírni, míg a kezembe nem foghattam, és bár már találkoztunk, még mindig nem kerülhetett méltó helyére, a bizonyítványos részlegbe. Eddigi életem legszuperebb szóbeli vizsgáját hoztam össze úgy, hogy nem volt időm készülni rá! Csak kihúztam a tételt, leültem és ömlött belőlem a szó a papírra, majd mikor szólítottak, úgy adtam elő az egészet, mint ha ez lenne a legtermészetesebb és arról kellene előadást tartanom, hogy... na, most még erre sem tudok mit mondani. Úgy tudnám jellemezni a feleletemet, hogy még én magam is megdöbbentem a végén. Még két egyszerű kérdése volt a tanárnőnek, majd gratulált. Az segített nagyon sokat, hogy a legjobb csoportba voltam beosztva. Minden várakozóban síri csendben tördelték a kezeiket a vizsgázók, nálunk meg olyan jó hangulat volt, mintha csak úgy összeültünk volna kávézni egyet. Egyszer ránk is szóltak, hogy jó lenne halkabban nevetni. Emiatt aztán a maradék félsz is elpárolgott belőlem. A másik, pedig, hogy ugyan már nagyon szerettem volna ezt a bizonyítványt, de úgy voltam vele, hogy a tavaszi időszakban úgyis megyek még más tárgyból, mert miért ne, maximum majd akkor sikerül. Így viszont már csak plusz törzslapért kell majd mennem, és az sem kötelező. Meg esetleg százalékot javítani, ha szeretnék.

Hogy akkor mégis miért nincs itthon? Mert ezek a dilettánsok ismételten elrontottak egy adatot. Az egész vizsgán ez ment. Először a születési napomat, majd a nevemet, és a bizonyítványban ismételten a születési napomat. Ez van. Keddre kijavítják, de én kedden a törzslapommal fogok menni és leellenőrzöm, hogy a többi tárgyból jól írták e be az eredményt, mert már ebben sem vagyok biztos. Úgy egyébként az 59%-os írásbelimmel a végeredmény 70%-os - 4 es - biológia érettségit tettem, aminek úgy örülök, mint majom a farkának! :)

Fel is hívtam apukámat azon melegében, aki szintúgy boldog volt és örült, és mondta, hogy majd megünnepeljük, meg azt is, hogy ne a százalékokkal foglalkozzak. Persze mondtam neki, hogy ne ünnepeljünk, mert ennyi idősen már ideje volt, de le lettem szólva, hogy nem a kor számít, hanem hogy megvan.

Azért az elég lehangoló, mikor úgy mész, hogy bizonyítvány osztó, és hurrá, végre nekem is lesz, és végre a kezemben foghatom, és ünnepel a kicsi lelkem, mert itt van amiért annyi éven át küzdöttem, aztán megnézed, nem stimmel egy alap adat - ráadásul szerintem az általuk írt 3-ast simán átjavíthatták volna helyben 9-esre, de mindegy - és vissza kell adnod... A tied, de mégsem.

Már nem is bosszantom magam semmivel. Bármi is történik, zen leszek, nem foglalkozok vele. Előre kell tekinteni!