Helyzetjelentés

Még élünk, még létezünk! De nagyon fárasztóak a hétköznapok, mióta elkezdődött az óvoda. Meg az iskola. Elméletileg több időmnek kellene lennie így, hogy a gyermek 8-tól 5-ig az oviban tengődik, de (valószínűleg) pont ezért van kevesebb. Reggel 6-kor fel kell kelni, észhez kell térni, ruhát összekészíteni, kávézni, miegymás. Jobb esetben a ruha részét este elintézem, hogy reggel csak öltöztetni kelljen, de vannak még e téren hiányosságaim. 7-kor ébresztem a gyermeket, aki szerencsére annyira gyorsan felpörög, hogy elgondolkodtam, később is kelthetném. 8-ra már az oviban vagyunk egy röpke 20-30 perces séta után. Mire kilépek az intézményből, egyed 9... Hazajövök, kitakarítok, megiszok még két kávét, aztán kezdődhet a nap. És mindig van mit csinálni. Mire leteszem a fenekem egy picit, azon kapom magam, hogy fél 5 van és indulhatok a törpéért. Ha a műanyag motort is viszem magammal, akkor a visszaút még hosszabbra nyúlik. Általában 5-től fél 7 - 7-ig van egy kis időm szusszanni, aztán vacsi, pancsi, alvás. Ilyenkor még egyszer gyorsan kitakarítok, és ki is dőlök. Este 10-nél nem bírom tovább. Ellenben...

Az anyasétáltatás világbajnoka :)

Gotfrid nagyon szeret óvodába járni! Ha reggel azzal ébresztem, hogy menni kell oviba, azonnal kinyílnak a szemei. Már tudja, merre kell menni - ami egyébként nem nagy dolog, mert csak 2x kell kanyarodni - és vidáman sétálunk be. Az első héten még sírt, mikor haza akartam hozni, mostanra ez megszűnt. 2 fiú barátja már biztosan van, de tegnap reggel például két kislány veszett össze rajta (nem lehet elég korán kezdeni). Eddig probléma sem volt vele, egyedül azon ment a fejvakarás 1,5-2 hétig, hogy nem éri fel a vécét, mert kicsi, és hogyan orvosoljuk a dolgot. Pedzegették, hogy tanítsam meg állva pisilni, de ez az itthoni vécénél kissé nehézkesen megy. Főleg, mivel ebben nem igazán van gyakorlatom. De az elmúlt időszakban emiatt sem szóltak már. Kezdő ovis szülőknek jelzem, hogy a fehér színű cipő még a csoportszobában sem túl nyerő ötlet, minden pénteken jön velünk haza tisztításra.

Az is rutinunk lett a fiatal úrral, hogy szeptember 1-je óta minden reggel készítünk oviba menős fényképet. Ha meglesz az ehavi adag, lehet, hogy közzéteszem egy montageban. De ez még nem biztos.

Úgy egyébként minden szuper, megvagyunk. De sajnos megritkulnak a bejegyzéseim, mert egyszerűen nincs rá időm. Sokszor írni sincs miről, mert mire oda jutok, elfelejtem, hogy mit szerettem volna. Azért hoztam egy szokásos címkét is ;)

Én kis kertem #11.

A madármályvából csupán 1 db virágtalan tő élte túl a gondoskodásomat, őt még anno beültettem 2 paradicsom közé. Érdekes módon, ugyan nem növekszik, de nagyon jól érzi magát. Paradicsomból összesen 3 tő élt túl. Az is nagyon szépen legyökerezett, ami eltört tőben, ellenben a gyökér része nem érdekelt a továbbiakban, ő köszöni szépen, megunta. Mivel az időjárás kissé lehűlt, így az egész bagázst becipeltem a fürdőszobába telelni. Felraktam őket a helyükre, és szembesültem a problémával, hogy magasabbra nőtt, mint kellett volna. Az egyiknek le is tört a teteje, azt földbe dugtam, már ő is szépen legyökerezett és virágzik. Összesen 3 termés van, ebből 1 már egész nagy, a másik kettőből csak most kezd lenni valami. No de majd jövőre.

Tényleg, azt nem is írtam, hogy a fürdőszoba végre fehér :) De itt jól látszik! ;)

Az a kis izé (pár db levélke) a paradicsom mellett a madármályva maradéka

Az aloe vera viszont kifejezetten jól érzi magát a fürdőben idén is

Az aloe vera sem kicsi, de az összes paradicsom ilyen hatalmas nagyra nőtt

3. születésnap és óvodakezdés

Óvóda

Anyaként egy könnycseppet elmorzsolva konstatáltam, hogy gyermekünk 3 éves nagyfiú lett, aki alighogy megünnepelhette e jeles alkalmat, másnap máris megkezdte pályafutását óvodásként. Párommal pont azt beszéltük, hogy nem is olyan régen még a pólyában pislogott a kórházban, ma pedig itthon ülök a telefonon, hogy hívnak e az oviból. Bár, ha eddig nem kerestek, már nem is fognak. Tudom, hogy jól érzi magát bent! Mi pedig büszkék vagyunk rá.

Reggel, mikor elindultunk és kérdezte, hogy hova megyünk, megértette, hogy oviba, de hogy mi is az pontosan, még nem tudta. Igazából én sem. Sőt, még most sem. Eldöntötte, hogy neki muszáj felvennie a sapkáját. Aztán elsétáltunk, bementünk, elfoglaltuk a "szekrényben" a fenyőfa jelölésű helyet - meglepő módon a neve is ki volt írva a jel mellé - átvette a nadrágját és a cipőjét, majd becsoszogtunk a csoportszobába. Nincs sok gyerek 1 csoportban, két óvónénivel találkoztunk, a törpék már játszottak. Szépen köszöntünk, ahogy illik. Az óvónénink azt is tudta, hogy Gotfrid tegnap töltötte a 3-at (így ő a legfiatalabb). Vegyes csoportok vannak, így vannak gyerekek, akik már ismerik egymást. Kicsit kellett noszogatnom, hogy menjen játszani, mert kissé azért meg volt illetődve, de azért csak leült 2 fiú mellé. Végülis óvónéni úgy döntött, hogy el lesz a gyermek, anya hazamehet nyugodtan. Elmagyaráztuk neki, hogy ő most itt marad, én pedig ebéd után (1 órakor) érte megyek. Elköszöntem tőle, kint még összerendeztem a zsákját - a jelek már postán vannak, remélem holnap legkésőbb ideérnek, addig abba a pár dologba egy gyors rögtönzött bénafenyőt véstem. Én meg nem merek most még menni sehová - habár lenne dolgom - mert mi van ha hívnak telefonon, és én nem tudok rohanni. Szóval rengeteg szabadidőm lett délután1-ig, de egyszerűen nem tudok magammal mit kezdeni azon kívül, hogy végre tudtam írni egy blogbejegyzést, beraktam egy mosást, és takarítok. Mert mégiscsak ott van bennem a 'mi van ha...'. Persze a fiammal ezt nem érzékeltettem, tudom, hogy nem szabad. Abban is biztos vagyok, hogy most már annyi ideje bent van, hogy dumál össze-vissza, udvarol, játszik, és eszébe sem jutok. Ha még az udvarra is kimennek, akkor pláne kánaán, mert van az ovinak 2 csúszdája is, ami az én törpémnek az igazi kedvenc. Én itt izgulok, aztán délután meg alig tudom majd hazahozni. :)

A szülinapról

Még szerencse, hogy időrendben haladok... :)

Ez volt az első igazi szülinapja, amire vélhetően emlékezni is fog már. Napok óta kerestem egy normális játékbuszt neki, mert tudom, hogy ez egy nagy szerelem. Eredetileg plüss spongyabobot szerettünk volna, de mindegyik annyira gagyi, hogy letettünk róla. Most még azon gondolkozom, hogy karácsonyra (többek között) beszerzek neki egy spongyás törölközőt. De ez még odébb van. azért azt megsúgom, hogy kulturált buszt találni sem egyszerű... Ami jó, az egy vagyon, ami olcsó, az nagyon pici. Majd mikor már feladtam, eszembe jutott az Auchan, ott mindig nagyon jó játékok vannak. Összesen 1 db volt olyan, ami méretben, árban is megfelelő volt. Illetve saccra, mert persze, hogy nem volt kiírva az ára. Abból indultam ki, hogy a kisebb mennyibe kerül, gondoltam 1000-1500 forinttal lehet drágább ez. Mint kiderült, tévedtem, olcsóbb volt. Jóval! Meg is lepődtem a pénztárnál állva, a blokkot lesve, mert el sem akartam hinni, hogy csak ennyi! Mivel egy másik áruházban egy ehhez nagyon hasonlító példány több, mint 3x ennyibe került. Nem mintha a fiam születésnapján szeretnék spórolni, de azért az ember megnézi az árát annak amit vesz. Aztán ahogy sétálgattam tovább a játékok között, találtam egy fürdőkádba való kacsát. Ilyet is már rég keresek, de eddig csak olyat találtam, ami csomagban volt 4-5 db. Annyival meg mit kezdjek? Maximum elosztogattam volna a családtagok között, de kétlem, hogy bárki is erre vágyna. A kacsa maga egyébként orvoskacsa, ugyanis ezek beöltöztetett (ruhát festettek rá) állatkák. Este egyébként a fiatalúr megtartotta az úszáspróbát, és jelentem, a tollas jószág átment rajta.

A tortáját már egy hete megrendeltem a sarki cukrászdában, és - természetesen - ebben is hatalmas nagy szerencsém volt, ugyanis 31-én voltak utoljára nyitva, mert nem jött be nekik a hely. Csokitortát szerettünk volna, és tényleg nagyon finom volt, de annyira tömény, hogy a 12 szeletes változat 2/3-a még fogyasztásra vár. Tényleg elég lett volna a 8 szeletes, de az eladó lány rábeszélt a nagyobbra. Vettem rá számgyertyát és tűzijátékot is, a gyermek pedig végtelenül boldog volt, nagyon tetszett neki. 2-re mentem érte, előtte szépen becsomagoltam az ajándékokat és gondosan elrejtettem egy szatyorban a ruháim között.

Én kis kertem #10.

Az időjárás kissé megtépázta, az egyik paradicsomot többször feldöntötte (a szél), egy másikat pedig tőben kettétört, így ismét kénytelen voltam átültetni őket. Ha a szél a balkonládában kikarózva is tovább gyilkolja őket, akkor feladom. A kettétört növényke gyökerét hagytam a cserepében, szárát pedig újraültettem, hátha magához tér. Úgyis szeret gyökeret növeszteni, volt is vele problémám bőven. A maradék madármályvát (ő valamiért nagyon utál itt lenni) beültettem a paradicsomok közé - ami, utólag bevallom, nem volt egy szuper ötlet, de most már mindegy. Viszont az aloe vera kipusztíthatatlan, és köszöni szépen, nagyon jól érzi magát a gangon.

Boldogságkocka #2.

Mivel kellett kis cipő a gyermeknek, ezért ellátogattam a Decathlonba, ami az én egyik kedvenc boltom. Igaz, utálom, hogy utána 24 órán keresztül mást sem csinálok, csak kezet mosok, mert az ottani árukon ülő finom porréteget egyszerűen nem bírom elviselni. Mikor ott dolgoztam, nap végére szó szerint fekete volt a kezem. A vásárlók többsége észre sem veszi, de én erre finnyás vagyok. Szóval cipőt vettem, amit reklámoznak most. Persze egymagam mentem, így sikerült nagyobbat vennem, de nem gond, majd belenő a lába. Inkább legyen nagyobb, mint kisebb, én vissza nem viszem. És ha már ott jártam, magamnak is vételeztem egy gyaloglócipőt, amivel szemeztem már egyszer, de akkor mégsem hoztam haza. Most viszont leküzdöttem az orrán lévő nem tetsző réteget, és most már észre sem veszem. Illetve szerettem volna egy hátizsákot is, így rövidebb-hosszabb tanakodás után leemeltem egy pirosat. Feketét nem szerettem volna, mert nem tudom miért. Az már van annyi, mint a franc. Plusz, volt bennem egy érzés, ami azt mondta, hogy kell valami más. A másik egy grafitszürke volt, ami ugyan tetszett, de mégis nagyon közel volt a feketéhez. A rózsaszín viszont már túl... rózsaszín volt az én ízlésemnek, és ha már veszek valami funkcionális tárgyat, akkor azt használni is szeretném. Úgy döntöttem, kipróbálom a pirosat... és mire kifizettem, beleszerettem. Voltam utána nem sokkal még egyszer Decathlonban, de leküzdöttem a késztetést, hogy magamra még több pénzt szórjak el. Viszont a fiamnak vettem egy másik óvodai benti cipőt, amit tornacipőként emlegetett a leírás.

Aztán persze, mivel iskolakezdés van, így tele van minden írószerekkel és füzetekkel, ami elég nagy gond, azt tekintve, hogy mániákus tol és füzetfelvásárló vagyok. Idén viszonylag könnyedebben megúsztam a dolgot, mivel az ovisra fókuszáltam, de így is gazdagodtam 5 db füzettel és 3 db tollal. Még jó, hogy holnap nekem is kezdődik a tanév, így van mire fogni a dolgot.

Egyéb

A lakásfelújítás haladgat. A fürdőszoba már félkész, a falak megvannak (festve), már csak a csempének kell kifehérednie (csempefesték), kell vennünk egy új szennyeskosarat és egy keskeny, magas szekrényt. Ha ezek megvannak, akkor legalább már egy helyiség teljesen készen van.

Helyzetjelentés

Már szerettem volna írni, de egyszerűen sosem sikerült. Vagy időm nem volt, vagy zaklattak. A múltkori próbanap után voltam egy másik helyen hasonló próbálkozásra, az nálam verte ki a biztosítékot. Bent voltam 3 órát, próbáltam hasznos lenni, amit mondtak, azt megcsináltam, de amit nem ismertem, azt nem nagyon tudtam. A legtöbben folyamatosan segítettek, aranyosak voltak, bátorítottak, de a közvetlen felettes bunkó volt. Ráadásul nem is igazán arról volt szó, amit hirdettek. Mielőtt hazaküldtek megkérdezték, hogy érdekelne e egy fizetős próbanap... (???)

Viszont van pozitív is! Kisfiam ma beiratkozott az óvodába, elsején kezd. Fenyőfa lett a jele. Büszke vagyok rá, ilyen hatalmas nagyfiú. El sem hiszem. Még van egy hetünk, hogy összeszedjük magunkat addig. Illetve arra is, hogy a szülinapját megszervezzem. Ma őróla hoztam képeket.

A kedvenc játszóterünkön lévő vonat

kb. 2 méter magasan van :)

Elvizilovagolt 

... mert tudni kell a kudarcot is emelt fővel viselni!

Címnek kicsit hosszú, de mára ez lett a mondatom. Mert ugyan elszomorított a dolog, de mégsem engedtem meg, hogy bárki is lássa ezt rajtam! És igen, büszke vagyok magamra emiatt!

Voltam ugyanis a próba napon, összesen 3 (és fél) órát dolgoztam, és úgy tűnt, meg vannak elégedve velem. Jól is éreztem magam, és azt hiszem, jól is dolgoztam. Mielőtt elköszöntem azon ment a tanácskozás, hogy mikorra kezdhetek, végül abban állapodtak meg, hogy majd felhívnak telefonon még aznap, vagy legkésőbb ma. Nem kerestek. Én viszont arra jártam, benéztem. Akkor közölték velem, hogy tulajdonképpen én csak B terv voltam (persze nem ezekkel a szavakkal), mert valaki már 2 napja próbadolgozik nálunk, bevált, így végülis nem keresnek senkit, bocsi. Hogy ebből mennyi a duma, nem tudom, nem is érdekel.

Ma újabb 2 helyre adtam be önéletrajzot, várok, keresgélek, reménykedek.

Breaking news

Sok-sok keresgéléssel töltött nap után, párom unszolására betévedtem egy helyre, ahol elég régen (szerintem legalább 2 hónapja) ki van rakva, hogy eladót keresnek. Próba szerencse alapon az esélytelenek nyugalmával besétáltam, megkérdeztem, tanakodtak, éééés... holnap próbanapra megyek! :)

Igaz, nem álmaim állása, de jó lesz! És boldog vagyok, ha holnap azt mondják, hogy írjunk alá. És valahol a lelkem mélyén büszke vagyok magamra, hogy nem kellett hozzá ismerős, és arra is, hogy igazából olyan rettenetesen sok időt és energiát nem kellett rááldoznom.

Szóval mindenki szorítson nekem! :)

Ui.: Holnap este pedig mindenki lesse a hullócsillagokat az égen! ;)

Boldogságkocka

Gondolkoztam, hogy a szokásos Gond-olatok bejegyzésként tegyem közzé, vagy bemutassam legújabb ötletem, a boldogságkockát, és ennek keretében írjak. Mivel igazából a cím csak cím, így az utóbbinál maradtam.

Boldogságkockáról

Az utóbbi időben rendesen ránk jár a rúd. Már-már kezdtünk magunkhoz térni, családként élni, tervezgetni, mikor beütött a múltkori dolog. Mára már azt is átbeszéltük, és volt is egy viszonylag könnyebben tartható tervezet, mikor a minap ismét kaptunk a sorstól egy szép pofont. Nem mondom, egy-két napig igen feszültek voltunk, de valahogyan majd ezt is átvészeljük. És nagyon-nagyon remélem, hogy apukám segít elintézni azt a munkát, amit megemlített...

Ezekben az időszakokban (egyébként is) különösen fontos, hogy az ember megtalálja a napokban az aprócska örömöket. Tudom, hogy közhely, de nekem akkor is ezek segítenek, hogy nyeljek egy nagyot és tovább lépjek. És mivel ezek az apróságok éppen aktuálisan fontosak, úgy döntöttem olykor-olykor publikálom őket, hogy visszanézve majd jót mosolyogjak magamon. A cím pedig - nem véletlenül - a csokoládéból jött. :)

Tegnap beugrottan Kökin a másodikon a kínaihoz, és mivel már 1 éve szeretnék egy normálisabb pénztárcát, tegnap megszerettem egyet teljesen véletlenül. Szerencsémre az ára is kedvező volt, így hazajött velem. Ő lett a tegnapi napi boldogságkockám. A színe egyébként nem ilyen fehér, kicsit drapposabb, de ez a kép most valamiért nem egészen úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Ettől függetlenül közzéteszem, aztán ha véletlenül lesz jobb, korrigálok.

Én kis kertem #9.

A kis kertem, mint múltkor írtam, igen-igen megcsappant, majd megállt a növésben. Nem is igazán értettem a dolgot, mert mindent megtettem, amit csak lehetett. Utána is olvastam több helyen, hogy melyik növénykével mikor mit kell tenni. Nos, most úgy néz ki, hogy a madármályva sajnos mégsem éli túl a gombásodást, hiába pusztítottam ki róla. Fogalmam sincs, hogy mi a baja, már mindkét végletet (nagyon gondoskodás, abszolút nem gondoskodás) megpróbáltam, tanácsokat fogadtam meg, és mégsem tér magához. Kimenekítettem róla 3 új tövet, ebből 2 már meghalt, 1 még tartja magát. Még a balkonládás is úgy-ahogy éldegél, de már nem sokáig sajnos. Bár én annak is örülök, hogy egyáltalán a magból kihajtott és hozott is összesen 4 virágot. A paradicsom pedig valamiért mindig ugrásszerűen nő, egy-egy posztom után. Ha nem rakok fel róla képet sehová, akkor türelmesen vár és stagnál. Belőle is már csak 4 szál maradt sajnos, de ezekben már bizakodom, hogy lesz belőle VALAMI. Ellenben az aloe verám olyan nagyon jól érzi magát, hogy új hajtást hozott... Ki érti ezt.

paradicsomok

Wreck this journal #3.

Haladgatok a naplóval is, mikor időm engedi. Össze-vissza csinálom, éppen amihez ihletet kapok, vagy ha eszembe jut valami. Ötleteim vannak már, csak még a megvalósítás várat magára.

Ez az oldal pl. félkész, de már nagyjából látszik, hogy "mire gondolhatott a készítő"... :)

Ez tárul a szemünk elé, mikor felnyitjuk, de természetesen még ez sincs kész. A 2016 pl még azért skicc csak, mert nem vagyok benne biztos, hogy ezt szeretném oda.

Ezt az oldalt már feltettem a jómúltkor, ám azóta továbbfejlesztettem körömlakkal. Tervezem, hogy még kap egy biztonsági lakkréteget, de ez még nem biztos.

Horgolok

Az előző bejegyzésben nem szenteltem még neki saját alcímet, de annyira belelkesültem, hogy mégis kap. A készülő sálról már volt kép, íme a kész "termék", ami mosásra vár.

A kistáska is kész lett, bár ez megintcsak egy előnytelen kép.

Az első 100-as :)

Igazából ma csak felnéztem, nem volt szándékomban bejegyzést közzétenni, de megörültem, mikor ezt írta ki:

Persze tudom, hogy ennek a 90%-a robot, de akkor is jól esik. Főleg mivel eredetileg csak azért kezdtem bele ebbe a blogba, hogy legyen egy hely, ahova leírhatom a gondolataimat, élményeimet, meg mindent, ami éppen aktuálisan valamilyen módon érinti az életemet. Egy szóval: köszönöm! :)

*ui.: befejeztem a sálat, és elkezdtem egy mini táskát horgolni. Lesz kép ;)

Képpótlásaim ;)

Én kis kertem #8.

Elsőként a mostanra már igencsak kicsi kertemről hoztam néhány képet.

A madármályva már egész nagy :)

és virága is volt már (lesz is még - remélem).

Az aloe verámról még nem sikerült normális képet felraknom, ő ilyen nagy már!

Paradicsom palánták (a két legszebb)

A kis kert (maradéka)

Rend a lelke... #2.

Erről múltkoriban már szóltam pár szót. Lényegében első körben mindent kiselejtezel, ami már nem kell, nem jó, nem használtad már ezer éve, majd utána szépen rendet raksz, és majd az - remélhetőleg - évekig úgy is marad. Akit behatóbban érdekel, keressen rá: Konmari módszer. Természetesen én ezt is kissé módosítva alkalmazom, mint mindent, de tényleg sokkal nagyobb a rend, és átláthatóbb minden.

Először összeírtam szépen mindent (bár erre van egy hasonló előregyártott nyomtatható lista, se nekem az nem felelt meg).

Ahogy azt már az előző bejegyzésben írtam, a zoknis - fehérneműs fiókokkal kezdtem.

Majd jöttek a felsők (én csak simán beraktam őket a polcokra, legfelül az ujjatlanok, alatta - ez van a képen - a rövid ujjú pólók, és legalul a hosszú ujjú pólók).

Ez a harisnyás - leggingses fiókom, de mivel ebben még volt bőven hely, ide kerültek az övek, fürdőruhák és egyebek is.

Ez csak egy részlet a nagy szekrényből, itt laknak a nadrágok, szoknyák, pulóverek, kardigánok. Legalábbis ezen a polcon... Alatta a törölközők és mindenféle ágyneműk. Felette párom cuccai, a gyermeké pedig külön komódban. Ez még nincsen kész, mert szeretnék térelválasztókat bele, amitől kicsit kulturáltabban tudok majd pakolni, de egyelőre jó így.

Vettem a szekrénybe ilyen kristályos illatosítót is. várni kell rá 24 órát mire érezni lehet, de most már nagyon szuper. Mindenkinek ajánlom, gyermek komódjában is van - ott vaníliás - tescoban sacc 500 forint.

Erről is csináltam képet, de végülis meggondoltam magam, és majd ha kész az egész konyha, akkor rakom csak fel, de már mindenhol X van :)

Ez az én saját fiókom. Nem túl nagy, de kéznél van benne MINDEN! A bizonyítványaim, a költségvetéses füzet, a tollaim, a szemüvegem, post itek, meghatalmazások, számológép, minden. Jelenleg néhány csekk is (igen, az van montírozva), de a home office rendszerezésnél ezek is helyre kerülnek majd.

Ezt magamnak írtam, egy gyors összeírás arról, hogy első körben mit szeretnék még beszerezni majd.

Wreck this journal #2.

Írtam, hogy megpróbálok egy-két lapot felrakni majd belőle ahogy szépen lassan gyarapodik. Persze ez a napló sosem lesz készen, sőt a most felrakott képek között is van olyan, ami ugyan kész, de mégsem.

Maga a könyv

Igen, ez elég szegényes lett, de mint írtam, még nincsen kész.

Magunknak kell beszámozni az oldalakat. Természetesen az első oldal nem az első oldal, hanem kb. a 10, de ez senkit sem zavar. Én sajátos módját választottam az első oldal megjelölésének. És a másik oldalon sem elhanyagolható, hogy az anyagok szóból mit hoztam ki... :)

Ami nem látszik egészében oldal, oda is át fog terjedni a minta, de egyelőre lusta voltam folytatni...

Mivel itt a csíkok eltakarják az "utasítást", így én azt is ráragasztottam újra.

Van még 3 megkezdett oldalam, a következő bejegyzésnél majd ők következnek.

Egyéb

Ugyan nem ígértem, hogy felteszem, de gondoltam, ha már ilyen szépen összebarátkoztunk, feldobom az én e-cigi készülékem. Ennek az a sztorija, hogy írtam, cseréltünk párommal. Jobban mondva ő cserélt, én meg megörököltem az övét. Aztán ő megint cserélt, én meg maradtam a réginél, hiába próbált rábeszélni. Majd amit használtam, 2 nap alatt 2 patront tett tönkre út közben, így végülis mégiscsak lecseréltem én is. És nem bántam meg, csupán meg kellett szokni. Íme:

Tudom, hogy a kép minősége nem jó, elnézést kérek, így sikerült.

Illetve elkezdtem horgolni. Már egyszer régen próbálkoztam vele, de nem arattam nagy sikereket, egyszerűen nem akart egyenletes lenni. Most újra elővettem a dolgot, és igen, végre jól megy. Persze még korántsem profi, de elsőre nem rossz. Ez egy sál lesz télire a gyerkőcnek. Még csak félkész, de büszke vagyok rá. A fekete után jön rá még ugyanennyi szürke.

1,5 méter hosszú (tudom, nem hosszában kellett volna csinálni, de most már így lesz).

Éééés, sikeresen beiratkoztam egy felsőfokú OKJ-s tanfolyamra, de erről majd később ;)

Helyzetjelentés

Sajnos az utóbbi időben (te jó ég, pontosan egy hónapja írtam utoljára...) történt egy s más, ami miatt nem tudtam bejegyzést közzétenni. Megpróbálom nagy vonalakban, viszonylag kevés konkrétummal megfogalmazni a dolgot, plusz a végére tartogatok egy-két infót a szokásos publikációkból is. Micsoda megfogalmazás. :)

Ez történt eddig

Van nekem - mint sok mindenki másnak is általában - egy családom. Ami furcsaság ebben, hogy valamiért törvényszerűvé vált, hogy holott sosem beszélnek egymással, de ha az anyai ággal békére lelek, akkor az apaival veszek össze, és viszont. És ez nagyon szomorú. Ellenben már kezdek hozzászokni. Most is valami hasonló történt.

A lakás, amiben lakunk (gyermek, párom és én) anyukám tulajdona, aki viszont sok-sok éve külföldön él. Ebből adódóan már többször keletkezett konfliktus az évek során ilyen-olyan (sokszor mondvacsinált) okokból. Most mi voltunk a hibásak, ezt elismertük, de amint probléma adódott (nagyjából 2 hete), azonnal megtettük a szükséges lépéseket. Ezt megelőzte egy telefon a szóbeli vizsgáim után, de még a bizonyítvány osztás előtt, mikor más vigyázott a gyermekre, egy telefon, amitől előbb infarktust, majd dührohamot, végül idegösszeomlást kaptam. Addig túráztattam magam rajta, hogy hisztérikusan rohantam a fiamért csőlátással. Ekkor vesztem össze nagyon az anyai ággal. Öröm az ürömben, hogy ezzel párhuzamosan visszakaptam anyukámat (még ha csak telefonon is). Aztán vele összefogva derítettünk fényt annak a bizonyos telefonnak valóságtartalmára, majd nyugtattam meg, hogy mindent kézben tartok, és nem lesz baj. Nem mondom, igen feszült egy hetem volt. Ezek nagyon nagy vonalak, és így leírva nem tűnik ijesztőnek, de mindketten teljesen kikészültünk, miközben a gyermek előtt nyugodtnak és békésnek mutattuk magunkat.

Érettségi #5.

Túl jutottam a szóbeli vizsgákon, és ugyan nem stresszeltem magam rajta, de jól esik, hogy vége. A középszintűek viszonylag jól sikerültek, összességében mégis csak egy 3-asra volt elég, ami miatt szomorú vagyok, mert ennél azért többet tudok. Igaz, se az elnök nem volt bent, se a tanárokat nem érdekelte a dolog, mert elhanyagolható mennyiségben jelentkeztünk tovább felsőoktatásba.

Megvolt a bizonyítványosztás is. Én a könnyeimmel küszködve, szomorúan, megtörten csináltam végig, mégis ott voltam és mindenkinek gratuláltam. Fontosnak tartottam, hogy ott legyek, és osztozzam a többiek örömében, még ha én magam nem is kaptam kék bizonyítványt. Aztán mikor rákérdeztek, hogy mi a gond, nem bírtam tovább, elsírtam magam és eljöttem.

E-cigi #3.

Ha jól számolok, kb. 6 hete nem gyújtottam rá egyetlen szál cigarettára sem. Ami nagyon meglepő, hogy már hányingerem van, mikor az utcán megérzem a cigifüst szagot. Sőt, annyira kitisztult a szervezetem, hogy mára szekrény rendbetételekor régen mosott ruhákon is érzem, úgyhogy most folyamatosan nagymosást tartok, hogy az összesből eltűnjön. Már abszolút nem kívánom a cigarettát! És büszke vagyok rá, hogy mikor feszült voltam és lemerült a készülék, nálam pedig nem volt töltő, és kínlódtam, mert mellettem sorban dohányoztak, és késztetésem volt, hogy kérjek egy szálat, akkor is sikeresen leküzdöttem magamban a dolgot, mert arra gondoltam, hogy úgysem bírnám elszívni, mert undorodom tőle.

Én kis kertem #7.

Most sajnos nem hoztam képet. Ennek egyszerű oka az, hogy nem készült. Tervben már igen, de az kevés ahhoz, hogy ide feltöltsem. Sajnos az erkélyről át kellett helyeznem a növénykéket a gangra, mert az előbbi nyugati tájolású, és egész nap kapták a meleget, amit nem bírtak, míg az utóbbi keleti, ahol jórészt csak a reggeli-délelőtti órákban süt a nap. Sajnos az állomány is megritkult, hiába öntöztem folyamatosan, mégis kiszáradtak. De még így is vannak paradicsom palánták, csak most meg nőni nem szeretnének. Ellenben a madármályva nagyon jól érzi magát! Igaz, közben túlesett egy csúnya gombásodáson, majd emiatt egy két napos gombairtó kúrán is, mégis már 2 db virág kibújt abból a sok bimbóból, amit alig 3 nap alatt ontott magából. Szerintem nőtt is kicsit. Az első virág picike és fehér volt, erőtlen és fehér, hamarosan le is esik, de nagyon boldoggá tett. A második pont ma bújt ki, ő már normál méretű, erős és rózsaszín. Neki is nagyon örültem. A jácint megmosolyogtatott, ugyanis a napokban véletlenül elém került egy kép tavalyról, amin látszik, hogy eredetileg sárga virágai voltak, míg idén rózsaszínek. Ő már készül a hidegre, bújik vissza a hagymájába.

Rend a lelke...

A fent vázolt történések is nagyban befolyásoltak abban, hogy kissé összeszedjem magam és a lakást, és rendszerezettebbé tegyem az életünket. Itt még nem írtam róla, de egy ideje felújítgatok, ám az utóbbi időszaknak köszönhetően egy kicsit gyorsabbra vettem a dolgot. Az előszobából már kevés hiányzik (külsőleg, ugyanis a beépített szekrények egy nagyobb projekt lesz majd), és a konyha is alakulgat. Közben a két szobába is belefogtunk, de azokat csak pici lépésekben. Kicsit fáj a szívem, hogy hamarosan külön szobában fog aludni a gyermek, de ez a természet rendje. Na jó, nagyon-nagyon rettegek tőle! Ő biztosan élvezni fogja, de nekem az elején szenvedés lesz, hogy nem tudok bármikor ránézni, nem hallom minden kis rezdülését, míg meg nem szokom. Ezáltal közeledik az az időpont is, mikor megkapja végre az első saját kis ágyacskáját, amin már nincsen rács. Szeptembertől meg már óvoda... Hjajj, de gyorsan megnő :'( Legszívesebben örökre megtartanám ilyen picinek, hogy mindig vigyázhassak rá. De elkalandoztam.

A felújításon kívül szelektálok is, és rendet rakok. Csak azt tartom meg, amire ténylegesen szükség van. Ezen a héten a ruhákon volt a hangsúly. Az első feladat a gyermek részleg volt. Nagy fába vágtam a fejszémet, ugyanis az összes ruháját kisöpörtem a szekrényéből és mind a szennyestartóban landolt, ahonnan folyamatosan a mosógép, majd a szárítókötél felé vándoroltak. Szépen kitöröltem, kifertőtlenítettem a szekrényt (csak a biztonság kedvéért), és lassan-lassan visszakerülgettek helyükre. Vettem bele nagyon jó vaníliás illatosító gyöngyöket is. Ami ruhák pedig már nem voltak jók, vagy kaptuk őket, de nagyon lányosak, azokat megkapta a helyi gyermekjóléti szolgálat - hisz mi is rengeteg mindent köszönhetünk nekik!

Ezek után gyorsan pihenésképpen rendbe szedtem a zoknis-fehérneműs fiókokat, ma pedig az összes többi textília következett. Úgy terveztem, hogy szépen sorban mindent megcsinálgatok majd napok alatt (először a felsők, aztán az alsók, aztán a minden más, majd végül a törülközők és az ágyneműk), de aztán olyan gyorsan haladtam, hogy délután 3-tól kezdve ma este 9-re végeztem is mindennel. Oké, egy zsáknyi ruhát kiszelektáltam magamtól is, de akkor is meglepő, hogy máris vége. A következő lépés az ún. home office lesz, vagyis az asztalok és az iratos szekrény. Az sem lesz egy kellemes dolog, előre rettegek tőle. :)

Wreck this journal

Megrendeltem bookline-ról a Nyírd ki ezt a naplót (eredeti címén Wreck this journal), majd izgatottan vártam a szállítást, és tegnap sikerült átvennem. Már ismerkedünk, néhány lapba bele is kezdtem, de még nem osztom meg, mert még nincs igazi látnivaló benne. Mindenesetre mindenkinek ajánlani tudom, mert nagyon izgalmas! Sőt, facebookon van is egy csoport, ahova egyre több izgalmas fénykép kerül fel a különböző naplótulajoktól. Én megpróbálom inkább a kreatívabb vonalat képviselni, mert már az nagyon rosszul esett a lelkemnek, hogy megtörtem a gerincet (ez az egyik feladat). Később erről is lesznek képek, mint ahogyan az új rendszerező noteszomról is, amiről eddig nem esett szó, de legközelebb megejtem (csak még ki kell találnom, hogy mit írjak).

Hamarosan jelentkezem és hozom a képeket is! ;)

Gond-olatok #3

Annak idején megígértem magamnak, hogy a blogba csak nyugodtan írok. Most nem vagyok az, de mivel már egy ideje nem tudtam írni, és előreláthatólag egy ideig megint nem fogok tudni, ezért most fogok.

Én kis kertem #6

Sikerült majdnem mindent külön cserépbe ültetnem, sajnos így is volt, ami kimaradt, teljesen meglepett, hogy milyen sok paradicsom kelt ki egy zacskó magból. Már túl vagyok az első kacsoláson is, és a növénykék szépen nőnek. Kaptak támasztékot is, bár ez jelenleg nem több dísznél, mert egyelőre nem igényelnek támasztást. Már szépen el is rendeztem a cserepeket, és egy karácsonyi "gyöngysor" díszből egész aranyos díszítést dobtam fel a nádra. Hihetetlen milyen sokszor vagyok képes használni egy bejegyzésen belül a dísz szót... Most nem fogom kijavítani, előre is elnézést ezért.

E-cigi #2

Két hete már, hogy csak és kizárólag e-cigit szívunk. Most már nagyon zavar, ha valaki mellettem dohányzik, ami meglepő, mivel 13 év után váltottam. Azóta az előző modell egy jobb készülékre cseréltem. Igazából párom döntött úgy, hogy vesz magának egy jobbat, így én megörököltem az övét. Ez már kiír mindenfélét, wattot, voltot, ohmot, akkumulátor töltöttséget, és hogy mennyi ideig szívom. Most párom kotyvasztott bele csokis folyadékot, ami nagyon finom, ezt szívjuk.

Érettségi #4

Időközben túlestem az emelt biológia szóbelin és... inkább nem beszélnék róla. Igazi balfék voltam! Elsőre kihúztam a baktériumokat és az állatok szaporodását. A vicc az, hogy a baktériumokkal kapcsolatban elég sok mindent tudok, de ez valahogy nem jött elő. Kb. annyit beszéltem, mint az előttem lévő, akitől utána simán elköszöntek, velem meg húzattak egy újabb tételt. Naná, hogy arról semmi nem ment. A bizonyítványosztásra az esélytelenek nyugalmával libbenek majd be, és már most gyűjtök az októberi ismétlőre.

Ma meglestük a középszintűeket is... Úgy átlagban nem lettek rosszak, de én többet vártam magamtól. Magyar 100/73, Történelem 90/59, Matematika sajnos csak 100/44 - ez nagy szívfájdalmam, Angol 117/68 - ez viszont nagyon kellemes meglepetés.

A végére pedig egy kép tőlem, csak úgy: